Chemistry

screencapture-static-wikia-nocookie-net-thegirlsaloud-images-9-9f-Article-1094002-039A0BF30000044D-356-468x469-jpg-revision-latest-2023-10-25-21_46_17.png A Chemistry az angol-ír Girls Aloud lányegyüttes harmadik stúdióalbuma. Az Egyesült Királyságban 2005. december 5-én jelent meg a Polydor Records gondozásában. A What Will the Neighbours Say? sikere után az albumot ismét teljes egészében Brian Higgins és produceri csapata, a Xenomania készítette. A Chemistry egy laza konceptalbum, amely részletezi a hírességek életmódját és azt, hogy „milyen érzés huszonéves lánynak lenni Londonban„. A dalok egy része elfordul a popzenére jellemző versszak-kórus formától.

A Chemistry-t megjelenésekor számos kortárs zenekritikus elismerően nyilatkozott. A viszonylag alacsony listás helyezés ellenére (11. helyezés, a csoport legalacsonyabb listás kiadványa) az album négy top tízes kislemezt hozott, és több mint 390 000 eladott példányával platina minősítést kapott az Egyesült Királyságban és Írországban. Az albumot a Chemistry Tour követte, amelynek keretében a Girls Aloud először lépett fel arénákban.

Koncepció

A What Will the Neighbours Say? című album sikere után, amelynek kizárólagos producere Brian Higgins és a Xenomania volt, a produkciós csapatot kérték fel a Girls Aloud harmadik stúdióalbumának elkészítésére. A Chemistry-t teljes egészében a Xenomania készítette és írta, kivéve Dee C. Lee „See the Day” című dalának feldolgozását. Az albumot 2005-ben vették fel, a What Will the Neighbours Say…? Turné után. A Girls Aloud: Home Truths című dokumentumfilmben a folyamat egyes részeit mutatták be.

Stílus és dalszöveg

A Chemistry a popzene egy innovatívabb megközelítését vizsgálja, eltérve a legtöbb dalban jelen lévő tipikus versszak-kórus formától. Alexis Petridis a The Guardiantól azt írta, hogy a Chemistry

„egy olyan lemez, amely eltekint a versszakok fárasztó üzletétől, és helyette olyan dalokat választ, amelyek látszólag nyolc különböző refrén összefűzésével épülnek fel.”

A BBC Music azt nyilatkozta, hogy a Girls Aloud „feltámasztotta a holttestét azzal, hogy a chart-barát dallamokat kísérleti avantgárd hangzásokkal házasította össze„. Az album a legkülönbözőbb forrásokból merít hatásokat, beleértve „mindent a francia sanzontól a zongorás blueson át a Small Faces csípős R&B-jéig.” Kiemelkedő a rap, olyan előadókhoz hasonlóan, mint Betty Boo és Neneh Cherry. A gitárok az album nagy részében jelen vannak. A Yahoo! Music szerint

„egy ‘formula’ sincs a láthatáron. Annyi hirtelen hangszín- és tempóváltás van benne, mint a legtrükkösebb chicagói art rock zenekarban. És itt egy kivételével minden dalban a gitárok kapnak főszerepet.”

A dalok érezhetően kevésbé gyökereznek az elektronikus zenében, bár a „Swinging London Town” „egy sötét, kacskaringós szintipop eposz”, az „It’s Magic” pedig „kis Röyksopp-szerű billentyűs riffekből” áll.

Az albumot „konceptalbumként jellemezték, amely a lányokról szól, és arról, hogy milyen huszonéves lánynak lenni Londonban.”A The Guardian szerint az album „szövegei úgy hangzanak, mintha a Blur Parklife-ját a Heat magazin szerkesztősége írta volna át”, és „kifejezetten kétértelmű tükröt tart a nulladik évek celebvilágának.” A Girls Aloudot az album állítólag „mocskos szövegei” miatt támadták.

„Meglep, hogy néhány dalszövegünk felháborodást keltett. Mi csak nevetünk, és sok dal nagyon is szájbarágós” – kommentálta a dolgot Kimberley Walsh.

Sarah Harding szerint az olyan dalok, mint a „Racy Lacey”, amely „gúnyolódik a promiszkuáns nőkön”, „inkább megfigyelések, mint önéletrajzi ihletésűek”. „A „Models„-t is kritizálták a „szar” szó használata miatt, míg a „Swinging London Town” állítólag „játszik a lányok hírnevével, hogy egy kicsit túl szívesen buliznak. ” A „Watch Me Go„, amelynek társszerzője az egykori ‘N Sync-tag JC Chasez, szintén „a kötöttség […] témáját járja körül.” A Girls Aloud több dalban is társszerzői elismerést kapott, nevezetesen a „Wild Horses„, a „Waiting” és az „It’s Magic„.

Dalok

Az albumot az „Intro” nyitja, egy 42 másodperces bevezető. Az „Intro” vége átvezet az album első teljes számához, a „Models„-hez. A dal „olyan férfiakról szól, akik úgy próbálják érvényesíteni férfiasságukat, hogy címlaplányokkal fekszenek le”, de tartalmaz egy „tanácstelepi lányok jól csinálták” alcímet is. Összehasonlításokat kapott a Duran Duran „Girls on Film” (amit a Girls Aloud egyszer feldolgozott) és Madonna „Material Girl” című dalához. Az egyik kritikus a „Biology„-t nevezte „a leghűségesebbnek az album újító szelleméhez, amely keveri azt a fajta pimasz kabarét, amit egy ginnel átitatott szalonkocsmában várnál, a pezsgő, siklós szintetizátorok és megtévesztően nyaktörő ütemek pompás kórusával”. „A „Wild Horses„, az album negyedik száma, „egy gúnyos kóruslányos intróval, amely egy szellős akusztikus rockerbe megy át […] mint egy keményebb St Etienne.”Úgy is jellemezték, mint „egy futurisztikus country & western klubbummogást.”A dalt a „See the Day” követi, egy feldolgozás az 1985-ös Dee C. Lee kislemez, amely „fényes 21. századi felújítást kapott.” A „kötelező karácsonyi balladaként” leírt változatot nagyrészt a kreativitás hiánya és a The Pretenders „I’ll Stand By You” című 2004-es feldolgozásukhoz való hasonlósága miatt kritizálták (bár egyes kritikusok jobban kedvelték).

A „Watch Me Go„-t „finoman ribancosnak” írták le, és Betty Boo és Neneh Cherry rappeléséhez hasonlót tartalmaz. A dal outróját a The Black Eyed Peas „My Humps”-jához hasonlították. A The Observer úgy jellemezte, mint „nyolcvanas évekbeli Boney M funk-pop.” A The Sunday Times a „Waiting„-et a dal egyik csúcspontjaként jellemezte. A „Whole Lotta History„-t „buja balladának” nevezték, és a Spice Girls balladáihoz hasonlították. A „Whole Lotta History”-t az All Saints „Never Ever”-jéhez is hasonlították. A „Long Hot Summer„-t a The Sentinel „pezsgő, de viszonylag izgalommentes”, valamint „jól producált, felpörgetett popdallamnak nevezte, nagyszerű horoggal a refrénben.” A dal, akárcsak a „Watch Me Go”, Betty Boo-szerű rappelést is tartalmaz.

A „Swinging London Town” a kritikusok elismerését kapta. Úgy nevezték, hogy „egy sötét, görbe szintipop eposz a la Pet Shop Boys a nemzet fővárosában található különféle karakterekről – a wannabesektől a trustafariansokig -„, és hogy „nem volt olyan dal a Pet Shop Boys ‘West End Girls’ óta, amely megragadja London csúnya varázsát egy péntek este, de a ‘Swinging London Town’ közel áll hozzá. ” Továbbá úgy jellemezték, mint „a warp-sebességű funk gitárriffek és a torzított Giorgio Moroder-stílusú techno-disco ütközése, amely váratlanul hullámzó filmzenei hangulatba csap át. ” Az „It’s Magic„, Nicola Roberts szólója, amelyet „az album rejtett csúcspontjának” neveztek, a „súlyos, fülledt elektro-pop […] gyönyörűen csábító szinti dallamokkal rétegzett” címkével lett ellátva.” A „No Regrets„, amelyet kizárólag Nadine Coyle énekelt, egy elektro-bossanova ballada. Az album záródala, a „Racy Lacey” „egy fiatal hölgy portré dala, Prince „Darling Nikki” vagy a Blur „Tracy Jacks” stílusában.” A The Guardian „egyfajta nukleáris energiával működő euro-újdonságlemeznek” nevezte.”

Kiadás

A Chemistry 2005. december 2-án jelent meg Írországban, az Egyesült Királyságban pedig a következő hétfőn. Az album normál kiadása mellett egy limitált kiadás is megjelent egy bónuszlemezzel.A bónuszlemez karácsonyi zenéket tartalmaz, köztük feldolgozásokat és eredeti dalokat, amelyeket a Xenomania készített Randy Snaps néven. A dalszerzők karácsonyi vonatkozású álneveket is felvettek. Ausztráliában és Új-Zélandon az album 2006. február 20-án jelent meg, azonban nem váltott ki nagy érdeklődést. Ezen kívül a Chemistry és más Girls Aloud kiadványok 2007. június 26-án jelentek meg az amerikai iTunes Store-ban.

Kislemezek

Az album első kislemeze a „Long Hot Summer” volt, amely 2005 augusztusában jelent meg, mint egy „buzz” szám, hogy felélénkítse az érdeklődést a lányok iránt. A dalt a 2005-ös Herbie: Fully Loaded című film soundtrackjén való megjelenésre szánták. A tervek meghiúsultak, de a klip a film autós témájából merített ihletet, a Girls Aloud pedig szerelőket alakított. A dal nem kapott jó kritikai fogadtatást,és ez lett az első kislemezük, ami lemaradt a top 5-ről.Az ezt követő „Biology” című dal a kritikusok által elismert volt, és a Girls Aloud visszatért a top 5-be. Peter Cashmore a The Guardian számára írt cikkében a „Biology”-t „az elmúlt évtized legjobb pop kislemezének” nevezte. 2006 szeptemberében a kislemez a „No Good Advice” és a „Wake Me Up” nyomdokaiba lépve a Popjustice £20 Music Prize győztese lett.

Alig négy héttel a „Biology” megjelenése után a Girls Aloud kiadta Dee C. Lee „See the Day” című dalának feldolgozását a karácsonyi első helyért folytatott versenyben. Ez lett a legalacsonyabb listás kislemezük abban az időben. A dal elnyerte a Heart Awardot az O2 Silver Clef Lunch-on, egy éves díjátadón, amely a dalszerzést és az előadást díjazza a Nordoff-Robbins Music Therapy javára. Az utolsó kislemez a „Whole Lotta History” volt, amely a tizenkettedik egymást követő kislemezük lett, amely a top tízben szerepelt. A Párizsban, Franciaországban forgatott klip volt az első olyan klipjük, amelyet az Egyesült Királyságon kívül forgattak. Ausztráliában a „Biology” jelent meg első kislemezként 2006 elején, és a top 30-as toplistán belül volt. A második kislemez, a „The Show” azonban megbukott, és a top 75-be került, ami azt eredményezte, hogy a harmadik tervezett kislemezt, az I’ll Stand By You-t törölték, annak ellenére, hogy még abban az évben a „Biology” kislemezzel népszerűsítették.

Kritikai fogadtatás

A Chemistry pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól. Talia Kraines a BBC Music-tól úgy döntött, hogy az album „furcsa, modern és csöpög a tartástól”, és „nem okoz csalódást.”A Virgin Media öt csillagot adott az albumnak, mondván, hogy „tele van […] találmánnyal, furcsa szövegekkel, szemtelen pimaszsággal és […]. …] a felnőtt poprajongóknak és a zenekritikusoknak éppúgy tetszik, mint a tinipoposoknak.”A Yahoo! Music egyetértett, kijelentve, hogy a Chemistry „olyan ördögi, furcsa és egyenesen felemelő, mint bármi más, amit idén bárki kiadott. „A The Guardian rendkívül pozitív volt a kritikájában, mondván, hogy „45 percet tölt azzal, hogy az utolsó dolgot csinálja, amire számítasz.” A The New York Times „végtelenül szórakoztatónak” nevezte az albumot. A Girls Aloud korábbi albumaival összehasonlítva az Entertainment.ie úgy hivatkozott a Chemistry-re, mint az „eddigi legjobb ajánlatukra […] túlcsorduló pop horgok, pimasz produkció és refrének, amelyek csak arra várnak, hogy állandó lakhelyet foglaljanak a fejedben.”A Daily Telegraph szerint a Girls Aloud

„egyszerűen sokkal, de sokkal jobb lett […] az albumoknak jobbnak kell lenniük ahhoz, hogy túléljenek. Itt is ez történt. A Chemistry alapján ítélve a Girls Aloud dalszerzői most már ugyanolyan keményen dolgoznak, mint a zenekar.”

A MusicOMH szerint „szinte lehetetlent ér el azzal, hogy felülmúlja elődjét.”Dom Passantino a Stylus Magazine-tól azt mondta, hogy a What Will the Neighbours Say? jobban tetszett neki, de a Chemistry-nek ötöst adott.

A The Sunday Times viszont csak két és fél csillagot adott a Chemistrynek az ötből.Az AllMusic szerint a Girls Aloud rajongói kinőtték őket, és „a repedések kezdtek megmutatkozni”.

A Chemistry a Stylus Magazine Top 50 Albums of 2005 listáján a 13., az Observer Music Monthly Top 100 Albums of 2005 listáján pedig a 35. helyen szerepelt. 2008-ban a Slant Magazine szerint „a Chemistry valószínűleg még mindig a koronájuk”. 2009-ben az album bekerült az MSN Music által az évtized 20 legjobb albuma közé.

Chart helyezések

A Chemistry lett a Girls Aloud első olyan albuma, amely nem került be a top tízbe, amikor 81 962 eladott példányszámmal a 11. helyen debütált a brit albumlistán.Az alacsony pozíció ellenére az első heti eladások felülmúlták a zenekar debütáló stúdióalbumát, a Sound of the Undergroundot, amely 37 077 eladott darabbal a 2. helyen debütált. Az album mindössze hét hét után kiesett a top 75-ből, de a „Whole Lotta History” megjelenése után még három hetet töltött a listán. A Chemistry annyi példányban kelt el, hogy platina minősítést kapott. A Chemistry a 34. helyen debütált az ír albumlistán, és négy héttel később a 31. helyen tetőzött. Az albumot azonban Írországban platinalemezzé minősítették.