A Ten a Girls Aloud angol-ír lányegyüttes második legnagyobb slágereit tartalmazó és egyben utolsó albuma, amelyet a csoport fennállásának tizedik évfordulója alkalmából adtak ki. Az album 2012. november 26-án jelent meg az Egyesült Királyságban a Polydor Records gondozásában. Az album a Girls Aloud tizennégy kislemezét tartalmazza, köztük a „Sound of the Underground”, az „I’ll Stand by You” és a „The Promise” című listavezető kislemezeket, valamint négy új számot.

Az albumot a kortárs zenekritikusok dicsérték, és kiemelték a dalszerző és produceri csapat, a Xenomania kreativitását, valamint a Girls Aloud slágerlistás kislemezeinek erős gyűjteményét. Az albumot a Girls Aloud utolsó kislemezeivel, a „Something New” és a „Beautiful ‘Cause You Love Me” című dalokkal, valamint a Ten : The Hits Tour által népszerűsítették  (2013).

Háttér

A Ten volt az együttes első albuma az ötödik és egyben utolsó stúdióalbumuk, az Out of Control (2008) óta. Miután 2009 februárjában három albummal szerződést kötöttek a Fascination Records-szal, az együttes még ugyanezen év júliusában bejelentette, hogy egyéves szünetet tartanak, hogy szólóprojektekkel foglalkozzanak, és 2010-ben térnek vissza egy új stúdióalbummal, ami nem történt meg. 2012 augusztusában Cheryl Cole megerősítette, hogy a Girls Aloud újraegyesülésére novemberben kerül sor. 2012. augusztus 31-én, néhány nappal később Cole a BBC Radio 1-nek és a Capital FM-nek megerősítette, hogy a lányok új kislemeze novemberben fog megjelenni, a „I just wanna dance” szöveggel ugratva. Az album bejelentését megelőzően a csoport hivatalos weboldalán egy héttel korábban jelent meg egy visszaszámláló, ami tovább szította a Cole által augusztusban elindított találgatásokat. 2012. október 19-én jelentették be hivatalosan az albumot, és mind az öt tag megjelent egy sajtótájékoztatón, ahol bejelentették a kislemezt a nyilvánosságnak.

Tartalma

Nyolc szám a Girls Aloud első Greatest Hits albumáról, a The Sound of Girls Aloudról: The Greatest Hits (2006) című albumról, nevezetesen a „Sound of the Underground„, a „No Good Advice„, a „Jump„, a „The Show„, a „Love Machine„, az „I’ll Stand by You„, a „Biology” és a „Something Kinda Ooooh„. Az együttes első és második Greatest Hits albumát követő és megelőző kislemezek, mint például a „Sexy! No No No No…„, „Call the Shots„, „Can’t Speak French„, „The Promise„, „The Loving Kind” és „Untouchable” kerültek fel a Ten tracklistájára. Az első Greatest Hits album után az egyetlen olyan kislemez, amely nem került fel az együttes második Greatest Hits albumára, a „Walk This Way” és az „I Think We’re Alone Now„. A deluxe kiadás bónuszlemezének tracklistájáról a rajongók döntöttek, akik a Girls Aloud hivatalos weboldalán szavazhattak.

Az albumon négy új dal is szerepel. A Girls Aloud régi munkatársa, a dalszerző és produceri csapat, a Xenomania írta a „Something New” és az „Every Now and Then” című dalokat. A Girls Aloud tagja, Nicola Roberts Jason Pebworth, George Astasio, Jon Shave és Dan Stein mellett társszerzője az „On the Metro” című számnak, Rachel Moulden pedig a „Beautiful ‘Cause You Love Me” című számot írta. E két szám felvételével a Ten az első olyan album a debütáló Sound of the Underground óta, amelyet nem kizárólag a Xenomania készített.

Kiadás

A Ten 2012. november 26-án jelent meg az Egyesült Királyságban.Az album három kiadásban kapható. A standard kiadás egy korongon tizennyolc számot tartalmaz, köztük négy új dalt. A deluxe kiadás egy bónuszlemezt tartalmaz, amelyen az együttes rajongói által megszavazott számok szerepelnek. A HMV kiadónál megjelent deluxe kiadás exkluzív jelvényeket tartalmazott. A Girls Aloud hivatalos weboldalán egy limitált kiadású box set is elérhetővé vált. A szett egy gyűjtői dobozba van csomagolva, és tartalmazza az album deluxe kiadását kapuszerű borítóval, a soha ki nem adott The Passions of Girls Aloud című kétlemezes kiadványt, hat exkluzív művészeti nyomatot, valamint egy aranyjegyet, amellyel tíz nyeremény egyikét lehet megnyerni.

Promóció

Amellett, hogy a „Something New” című dalt a Children in Need 2012 és a Strictly Come Dancing műsorokban is előadták, a Girls Aloud előadta a 2008-as „The Promise” című kislemezüket a 2012-es londoni Royal Variety Performance-on 2012 novemberében. 2012. december 3-án több mint nyolcmillió néző előtt közvetítették. 2012. december 3-án a Capital FM Jingle Bell Ball-on headliner szettet adtak elő, öt dalt adtak elő – a „Something Kinda Ooooh„, a „The Promise„, a „Beautiful ‘Cause You Love Me„, a „Call the Shots” és a „Something New” című dalokat. December 14-én a Girls Aloud fellépett a BBC Radio 1 Live Lounge című műsorában, ahol előadták a 2004-es „Love Machine” című kislemezüket, valamint Labrinth és Emeli Sandé „Beneath Your Beautiful” című dalának egy mash-upját a „Beautiful ‘Cause You Love Me” című dalukkal.Ugyanezen a napon a Girls Aloud előadta a „Love Machine”-t a The Graham Norton Show-ban a BBC One-on.

A Girls Aloud: A dokumentumfilm című  különkiadás a banda történetét, egyéni sikereiket és a tizedik évfordulós újraegyesülésüket vizsgálta, és a kulisszák mögé is bepillantást engedett a visszatérésük előkészületeibe, ami a Royal Variety-n való fellépésükben csúcsosodott ki. A dokumentumfilm 2,5 millió nézőt vonzott az ITV-n.

2013. február 21-én a csoport elindult a Ten: The Hits Tour-ra A turné volt az együttes első turnéja négy év után, és az első turnéjuk azóta, hogy visszatértek a hároméves szünetről. 2013. március 20-án ért véget az utolsó fellépésükkel az Echo Arena Liverpoolban, amit a Girls Aloud hivatalos feloszlása követett.

Kislemezek

Az album vezető kislemeze, a „Something New” 2012. november 16-án jelent meg. A dal premierje a Capital FM-en volt . A dal általánosságban pozitív véleményeket kapott a kritikusoktól, dicsérve a szokatlan szerkezetét, valamint a produkciót. A dal volt a Children in Need hivatalos kislemeze is, és a brit kislemezlistán a második helyen végzett.

A második kislemez, a „Beautiful ‘Cause You Love Me” premierje 2012. november 13-án volt a BBC Radio 2-n, míg a digitális megjelenésre 2012. december 17-én került sor. Az Egyesült Királyságban a mainstream rádiókba is eljutott. Szövegileg a dalt a Sugababes „Ugly”, a TLC „Unpretty” és Demi Lovato „Skyscraper”, míg zeneileg a Spice Girls „Too Much” című dalához hasonlították.

Kritikai fogadtatás

A Ten pozitív kritikákat kapott a zenei kritikusoktól. Ian Wade a BBC Music-tól úgy üdvözölte, mint „hihetetlen bizonyítékát annak, hogy a pop milyen tökéletes lehet a megfelelő kezekben„, és „a Gold, a Substance és a Discography mellé helyezte a legnagyobb slágereket tekintve„, és azzal zárta, hogy „ha ez az utolsó hosszú lemez, amit a Girls Aloud a nevével fémjelez, akkor az örökségük biztosított.„. ” Robert Copsey a Digital Spy-tól öt csillagot adott az albumnak az ötből, dicsérte a „Black Jacks” és a „Memory of You” című dalok felvételét a bónuszlemez tracklistájára, és a Ten-t „gondosan kiegyensúlyozott gyűjteménynek nevezte, amely mind az alkalmi, mind az elkötelezett rajongóknak tetszeni fog.”Simon Gage a Daily Express-től azt írta, hogy a Girls Aloud „egy olyan albummal ünnepli az évtizedét, amely a legnagyobb slágereket tartalmazza [. …] és […] számos új számot, amelyek nagyrészt felpumpált, tömegeket megmozgató pop„, és megjegyezte, hogy „őrültnek kellene lenned, hogy ne menj vele. ” Lee Williscroft-Ferris a So So Gay-től megjegyezte, hogy „a Girls Aloud sikere abban rejlik, hogy ragaszkodtak a nyerő formulához, hogy egy jellegzetes, azonnal felismerhető hangzást alakítsanak ki maguknak, miközben soha nem válnak unalmassá vagy kiszámíthatóvá„, a Ten-t „bárki zenei gyűjteményének elengedhetetlen kiegészítőjének” nevezte, és úgy jellemezte, hogy „a Girls Aloud igazi bizonyítéka annak, hogy a Girls Aloud egy gyártott lányzenekar, amely az okos marketing, a sikeres zenei irányvonalhoz való bölcs ragaszkodás és az öt egyént összetartó kémia kombinációjának köszönhetően kiállta az idő próbáját„.

David Edwards a Drowned in Soundtól dicsérte a zenekar produkciós csapatát, a Xenomaniát, amiért „csodálatos és furcsa, piszkos és ijesztő, szexi és magasztos dalokat” készítettek, és megjegyezte, hogy a Girls Aloud „karrierjük nagy részében […] vakítóan jó popzenét szolgáltatott„. Ugyanakkor kritizálta az albumon szereplő kislemezek, valamint a borítók kiválasztását, miközben olyan dalokat dicsért, mint a „Call the Shots”, amelyet „a dallamrétegek és a dinamikai fenség kifogástalan darabjaként” jellemzett, és a „Biology”, amelyet „abszolút mesterművükként üdvözölt, […] a modern pop gyönyörű Frankenstein-szörnye”. Végül a Girls Aloudot „az elmúlt tíz év legnagyobb brit popzenekarának” nevezte.” Douglas Wolk a Pitchforktól a The Supremeshez hasonlította őket, és úgy jellemezte őket, mint „egy olyan csoportot, amelynek jelenléte a bájról és a visszafogottságról szól, és amelynek a színfalak mögött egy briliánsan eredeti írói és produceri csapat áll„. A „Biology” és a „Love Machine” című dalok komplexitását nagyra értékelte, de úgy érezte, hogy a feldolgozások és az új számok, különösen a „Beautiful Cause You Love Me” „csak lehúzzák az albumot”. A továbbiakban azt javasolta, hogy „talán van bennük egy második hullám”, majd azzal zárta, hogy „a Girls Aloud legjobb dalainak erénye […] az, hogy a következő rész mindig még jobb, mint az, amit éppen hallgatsz, amíg hirtelen véget nem ér.”Az új számokat kommentálva Phil Udell a State-től úgy érezte, hogy „sikerült megőrizniük a minőséget„, és megjegyezte, hogy a „Love Machine”, a „The Show” és a „Biology” című kislemezek „még mindig eddigi karrierjük csúcspontjának bizonyulnak, olyan izgalommal és örömmel pezsegnek, amit nehéz felülmúlni. „Si Hawkins a The National-tól azt írta, hogy a Girls Aloud „egy friss levegővétel volt […] 2002-ben […] és azóta is bűnös élvezet”, kiemelte az „On the Metro”-t, mint a kiemelkedő új számot és a Ten-t „egy remek munkának” nevezte. „Az albumról írt kritikájában Andy Kellman az AllMusic-tól megjegyezte, hogy „az új anyagok mennyisége ellenére, amelyek közül néhány nem ér fel a korábbi slágerekkel és bizonyos albumrészletekkel, ez egy praktikus mintavétel a Girls Aloud legnagyobb pillanataiból.” Jon O’Brien  dicsérte a zenekar képességét, hogy „több horgot tudnak minden egyes dalba belezsúfolni, mint amennyit a legtöbb riválisuk egész karrierjük alatt el tudott érni„, és bár a „Something New” kivételével az összes új számot kritizálta, végül a Ten-t „diadalmas visszatekintésnek” nevezte.

Kiadás

A Ten 2012. december 2-án a kilencedik helyen lépett be az Egyesült Királyság albumlistájára. A következő héten az album tizenhét helyet esett vissza, és a huszonhatodik lett. Összesen tizenöt hetet töltött a hivatalos UK Albums Charton. 2013. március 21-én a Ten 156 000 példányban kelt el az Egyesült Királyságban az Official Charts Company (OCC) adatai szerint. Sarah Harding korai halálát követően az album népszerűsége 2021 szeptemberében újra fellendült, a slágerlista eladásai 320%-kal nőttek, és az album 2021. szeptember 16-án (a hetet lezáró héten) a 61. helyen került a top 100-ba.

Hivatalos dallista

1. Something New
2. The Promise
3. The Loving Kind
4. Untouchable
5. Sexy! No No No…
6. Call The Shots
7. Can’t Speak French
8. Something Kinda Ooooh
9. Biology
10. The Show
11. Love Machine
12. I’ll Stand By You
13. Jump
14. No Good Advice
15. Sound Of The Underground
16. On The Metro
17. Beautiful ‘Cause You Love Me
18. Every Now And Then

Deluxe dallista

1. Graffiti My Soul
2. Wake Me Up
3. Wild Horses
4. Swinging London Town
5. Whole Lotta History
6. Crazy Fool
7. Girl Overboard
8. Black Jacks
9. Hoxton Heroes
10. Memory Of You