A The Sound Of Girls Aloud: Greatest Hits a Girls Aloud brit lányegyüttes első válogatás albuma. Először az Egyesült Királyságban jelent meg limitált kiadásban 2006. október 23-án, míg a normál változat 2006. október 30-án. A The Sound of Girls Aloud az együttes tizenkét kislemezét tartalmazza, amelyek közül kettő az Egyesült Királyságban első helyezést ért el. Az album három új számot tartalmaz, a „Something Kinda Ooooh” és az „I Think We’re Alone Now” kislemezként jelent meg, és a brit kislemezlistán az első ötben szerepelt.
A The Sound of Girls Aloud pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól, akik az együttes sikerének tükrében dicsérték. Az album az első helyen lépett be az Egyesült Királyság albumlistáján, ezzel a Girls Aloud első No 1. albuma lett. Az ír albumlistán is a kilencedik helyen végzett. 2009-ben a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetség (IFPI) a The Sound of Girls Aloud-ot azon kilenc album egyikeként ismerte el, amelyből abban az évben legalább 1 millió darabot adtak el Európában.
Kiadás és tartalom
2006. október 6-án a Girls Aloud bejelentette, hogy kiadják első válogatásalbumukat, miután a pletykák szerint a Chemistry (2005) után feloszlanak. 2006. október 23-án az Egyesült Királyságban megjelent a The Sound of Girls Aloud limitált kiadása, a limitált kiadás tartalmazott egy bónuszlemezt, melyen a csapat korábbi kislemezeinek, a „No Good Advice”-nak és a „Wake Me Up”-nak alternatív szerkesztései, valamint kiadatlan számok, köztük a „Sacred Trust„-nak egy feldolgozását, melyet eredetileg a Popstars: The Rivals társak vettek fel , a One True Voice. A bónusz lemezen szerepelt volna Chris Isaak „Wicked Game” című dalának feldolgozása is,azonban a szám nem került fel a végleges tracklistára.
A válogatásalbum normál változata a következő héten, október 30-án jelent meg. A rendes tracklistán három új szám szerepel: „Something Kinda Ooooh„, „Money” és Tommy James and the Shondells 1967-es kislemezének „I Think We’re Alone Now” című dalának feldolgozása.Eredetileg a Flashdance című filmből származó „What A Feeling” feldolgozása szerepelt volna a tracklistán az „I Think We’re Alone Now” helyett, de a Girls Aloud három nappal az album gyártása előtt felvette a kapcsolatot a lemezkiadóval, hogy inkább a Tommy James and the Shondells dalát vennék fel. A csapat másnap reggel felvette a dalt, az albumot pedig három nappal később masterelték.” Az album az új számok mellett az együttes tizenkét korábbi kislemezét tartalmazza, melyek közül kettő első helyezést ért el az Egyesült Királyságban: „Sound of the Underground” és „I’ll Stand by You„.
Az ír bandatárs, Nadine Coyle szerint az artwork első tervezetében csak a Union Jack szerepelt, de ő követelte Írország zászlajának hozzáadását. A zászló azonban fordítva jelenik meg a borítón, és Elefántcsontpart zászlajára hasonlít.
Kritikai fogadtatás
A The Sound of Girls Aloud pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól. Talia Kraines, a BBC Music munkatársa „az utóbbi idők legizgalmasabb és legmerészebb popzenei utazásának” nevezte az albumot, majd hozzátette, hogy „ez a valóságos zenekar minden várakozást felülmúlt”, míg Paul Scott, a Stylus Magazine munkatársa „egy tiszteletlen buli a pop elmúlt 30 évén keresztül, amely a legváratlanabb helyekről merít ihletet”, és úgy üdvözölte a Girls Aloudot, mint „a legjobb kislemezzenekart, amelyet Nagy-Britannia [sic] ebben az évtizedben produkált”. „Az Allmusic kritikusa, Andy Kellman megjegyezte, hogy az album „ideális bevezetés” az együtteshez, és azt mondta, hogy a három új dal valószínűleg „fenntartja az együttes figyelemre méltó dominancia sorozatát.” Dan Cairns a The Times-tól az albumnak az ötből négy csillagot adott, mondván, hogy a Girls Aloud személyisége „a kifogástalan, cukros pop kislemezeken”, mint a „Something Kinda Ooooh”, „The Show” és „Sound of the Underground” keresztül árad.
A Pitchfork Media kritikusa, Tim Finney úgy jellemezte az albumot, mint „egy bizarr, de szerethető pop-játékosságon átívelő örvénylő utazást, amely a beavatatlanokat is megdöbbentheti.”Dicsérte a dalok „halhatatlan horgokat és több műfajú pirotechnikát„, és megjegyezte, hogy változatosak, különböző műfajokból válogatnak, miközben magukba foglalják „az electroclash, a big beat és még a skiffle elemeit is.” Leonie Cooper a The Guardiantól úgy jellemezte az albumot, mint „slick … majdnem hibátlan high-octane pop végig”; ugyanakkor úgy érezte, hogy a balladákra nem igazán volt szükség, mivel „a Girls Aloud sokkal izgalmasabban hangzik, amikor egyszerűen csak jól szórakozik”. 2007-ben a The Guardian a Greatest Hits gyűjteményt felvette az „1000 album, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” listájára. 2007-ben Dorian Lynskey azt írta: „Évekkel később, amikor valaki tudni akarja, hogy a mainstream brit pop milyen merész és briliáns tudott lenni a nulladik években, játssza le neki ezt.”
Chart szereplés
A The Sound of Girls Aloud lett a Girls Aloud első olyan albuma, amely az Egyesült Királyságban az első helyen debütált, és összesen 38 hétig maradt a brit albumlistán. 2007. november 24-én Mark Sutherland a Billboardtól arról számolt be, hogy az albumból már összesen 767.000 darabot adtak el az országban. 2006. november 2-án a lemez a 13. helyen debütált az ír albumlistán, és a következő héten a kilencedik helyre emelkedett. Az Irish Recorded Music Association platina minősítést kapott, ami csak az országban 15 000 darabos kiszállítást jelentett. 2009. január 29-én a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetség (IFPI) a The Sound of Girls Aloud-ot azon kilenc album egyikeként ismerte el, amelyből abban az évben legalább 1 millió darabot adtak el Európában. 2013. március 21-én az albumból több mint 1,2 millió darabot adtak el Európában.A The Sound of Girls Aloud-ot a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetség (IFPI) 2009. január 29-én a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetség (International Federation of the Phonographic Industry) elismerte.
Kislemezek
A „Something Kinda Ooooh” 2006. október 16-án jelent meg a The Sound of Girls Aloud vezető kislemezeként, egy héttel az album megjelenése előtt.A szám csak a letöltési eladások alapján az ötödik helyen debütált a brit kislemezlistán,majd a 2006. november 4-én záruló héten a harmadik helyen érte el a csúcsot. A hozzá tartozó klipet Stuart Gosling rendezte és Jon Adams készítette, és a csapat „elbűvölően énekel és táncol”. Az „I Think We’re Alone Now” című dalt választották az album második és egyben utolsó kislemezének, amely december 18-án jelent meg.A dal a karácsonyi héten a negyedik helyen végzett az Egyesült Királyság Singles Chartján. A klipet Alex Hemming és Nick Collett rendezte, és a Girls Aloudot egy Las Vegas-i kaszinó kirablási kísérletében ábrázolja.
Hivatalos dallista
- Sound Of The Underground
- Love Machine
- Biology
- No Good Advice
- I’ll Stand By You
- Jump
- The Show
- Wake Me Up
- Life Got Cold
- Something Kinda Ooooh
- Whole Lotta History
- Long Hot Summer
- Money
- I Think We’re Alone Now
Limitált bónusz kiadás dallista
- No Good Advice (explicit verzió)
- Wake Me Up (alternate verzió)
- I Predict a Riot (élő verzió)
- Sound Of The Underground (instrumental breakdown mix)
- Hanging on the Telephone
- Loving is Easy
- Singapore
- Sacred Trust
- Biology (élő verzió)