A What Will the Neighbours Say? az angol-ír Girls Aloud popegyüttes második stúdióalbuma. Az Egyesült Királyságban 2004. november 29-én jelent meg a Polydor Records gondozásában. Brian Higgins és produceri csapata, a Xenomania lett felkérve a teljes album elkészítésére, ami több ötletes ötletet tett lehetővé. A What Will the Neighbours Say? a popzene különböző alműfajait vizsgálja.

A What Will the Neighbours Say? című albumot a kortárs zenekritikusok többnyire pozitív kritikával illették. Öt top tízes kislemez lett belőle, és magas eladásokat produkált, az Egyesült Királyságban és Írországban dupla platinalemez lett. Az albumot a Girls Aloud első turnéja követte, a What Will the Neighbours Say…? Tour.

Koncepció

A zenekar tagja, Cheryl egy interjúban elárulta, hogy bár a Girls Aloud Sound of the Underground című debütáló albuma és a kislemezei sikeresek voltak, 2004-ben a Polydor Records azt fontolgatta, hogy kirúgja őket a kiadótól, miután az album eladásai szerintük alulteljesítettek, tekintettel arra, hogy a csapat a Popstars: The Rivals alatt alakult, amely 20 millió nézőt vonzott, ami a lemez vezetői szerint „nem változott 20 millió eladássá”. A Polydor akkori marketingigazgatója, Peter Lorraine azonban fellebbezett a kiadónál, és meggyőzte őket, hogy engedélyezzék az együttesnek egy második album felvételét.

A Polydor felkérte Brian Higginst és a Xenomaniát, hogy a Girls Aloud második albumát teljes egészében ők készítsék el, miután a Sound of the Underground hat számát – köztük az album három kislemezét – és további három számot is ők készítettek: „Girls on Film„, „You Freak Me Out” (a Freaky Friday című filmhez) és a „Jump” (a Love Actually című filmhez), amelyek mind szerepeltek az album 2003 végi újrakiadásán.

„Amikor a második album elkészült, a kiadó azt mondta: „Figyelj, nem fogjuk tovább csinálni ezt az együttest, ha nem csinálod meg. magyarázta Higgins. „Azt hiszem, az első reakcióm az volt, hogy megcsinálok néhány számot, de azt mondta: ‘Nem, ezt neked kell megcsinálnod, mert szerintem te vagy az egyetlen ember, aki pontosan érti, hogy mi ez’. Így hát így vállaltuk el.”

Higgins elmondta:

„A nyomás, hogy kislemezzel álljunk elő, mint mindig, most is óriási volt. De […] nagyon jól éreztük magunkat, amikor olyan ötleteken dolgoztunk, amelyek talán egy kicsit túl furcsák voltak ahhoz, hogy a rádióban hallhatóak legyenek.”

Az albumot 2004 áprilisa és szeptembere között vették fel, bár a „The Show” című vezető kislemez 2004 júniusában jelent meg. Az album címe a „Love Machine” című dal egyik dalszövegéből származik, amely azt kérdezi, hogy „mit fognak szólni a szomszédok ezúttal?”. Ez a dalszöveg maga is utalás a „Sound of the Underground” egyik sorára, amelyben a Girls Aloud a következőt énekli: „Neighbour’s banging on the bathroom wall / He’s saying ‘Crank the bass, I gotta get some more‘”.

Stílus és dalszöveg

A What Will the Neighbours Say? a pop különböző alműfajait vizsgálja, különösen az elektronikus tánczene elektropopba való beépítésével. A szintetizátorok hangsúlyosabban szerepelnek az albumon. A gitár használata is több dalban kiemelkedő volt. A „Love Machine” című dal kísérőzenéjét, amelyet a Xenomania zenészei, Tim Powell és Nick Coler komponáltak, a Smiths ihlette, míg a „Wake Me Up” című dalban egy garázsrock által inspirált gitárriff található. A What Will the Neighbours Say? számos balladát is tartalmaz.

A dalszövegek számos felnőttebb témára koncentrálnak, gyakran foglalkoznak a szexualitással, valamint a tinédzserek lázadásával és a szívfájdalommal. A „The Show” dalszövegében egy promiskuitás-ellenes üzenet található.A „Wake Me Up” némi vitát váltott ki a „piás szöveg” miatt. A dal az első versszakban Budra és margaritára utal. A Sound of the Undergroundtól eltérően a Girls Aloud részt vett az írási folyamatban.

„Nem engedjük ki őket a szobából, amíg minden dallami ösztönüket bele nem adták, ami bennük van, […]. ] a végén rájössz, hogy nagyon jól hozzájárultak” – nyilatkozta Higgins a The Observernek adott interjújában.

Nadine Coyle bevallotta:

„Szükségem volt arra, hogy belelökjenek a dalszerzésbe, mert nem igazán érdekelt.”

Az album szövegeit a kritikusok dicsérték, megjegyezve: „a lányok általában valami érdekeset énekelnek. Valakinek a Xenomaniánál van érzéke a szellemes coupletek írásához„.

Dalok

Az album a vezető kislemezzel, a „The Show„-val kezdődik, amelyet úgy jellemeztek, mint „egy lendületes, dübörgő számot, pozitívan durva basszusvonallal” és „izgalmas szintetizátorszúrások és dögös vokális horgok rohanásával”.”Egy korai 1990-es évekbeli rave lemezhez” hasonlították.A második kislemez, a „Love Machine” következik. A The Guardian a dalt „tökéletes példájának nevezte a Xenomania egyedülállóan lelkesítő pop megközelítésének.”

 

„Három és fél perc tiszta öröm, amely egy olyan gitárvonalat vesz fel, ami úgy hangzik, mintha egy régi rockabilly dallamból lopták volna, némi 80-as évek közepi szintipopot és egy lelkesítő refrént.”

A Pretenders „I’ll Stand by You” című dalának feldolgozását kifejezetten a Children in Need számára vették fel.  Az „I’ll Stand by You” első verzióját, amelyet a Xenomania készített, „furcsa, modernista breakbeat verziónak” írták le, amelyet elvetettek, miután úgy döntöttek, hogy az eredeti dal frissített változata jobban megfelelne a Children in Need számára.A kritikusok szerint „vitatható, hogy ez a feldolgozás sokat hozzátesz-e a Pretenders eredeti dalához.”A Girls Aloud verzióját Shakespears Sisterhez is hasonlították.[ A „Jump”, a Pointer Sisters dalának feldolgozása eredetileg a Sound of the Underground újrakiadásából és a Love Actually filmzenéjéből származik. Cheryl Cole a Girls Aloud 2008-as önéletrajzában, a Dreams That Glitter – Our Story-ban megjegyezte, hogy a kislemez „volt az a pont, amikor rájöttünk, hogy minden, amit eddig csináltunk, eléggé lehangolt és szeszélyes volt […] és az emberek nem ezt akarták”. Az album ötödik száma az utolsó kislemezdal, a „Wake Me Up„. A The Guardian kritikájában azt írta, hogy a dal úgy hangzik, mintha az történne, ha „egy riasztóan gyors techno dübörgést összeházasítanál egy valószínűtlenül buta háromakkordos garázs-rock riffel”.

A „Deadlines and Diets” eredetileg 2000-ben jelent meg a Moonbaby (a Xenomania dalszerzőjének, Miranda Coopernek az álneve) által, és az egyéjszakás kalandokról szól. A dalt az All Saints-hez hasonlították, különösen a Never Ever című, áttörést hozó kislemezükhöz. A Cheryl Cole-lal közösen írt „Big Brother„-t „ropogós elektro”-nak bélyegezték. ” Megjegyezték, hogy a dal „bármiről szólhatna, egészen a bevallottan valószínűtlen témáig, a totalitárius diktátornak való szexuális alárendeltségig.” A „kukkolós témájú” dalt az egyik kritikus az ABBA-hoz, a New Orderhez és a Thompson Twinshez hasonlította. A „Hear Me Out” című dalt Sarah Harding-al írta közösen. A balladát a Spice Girls dalaihoz hasonlították.Az album egyik legjelentősebb dalát, a „Graffiti My Soul„-t Britney Spears In the Zone című albumára szánták. A refrén hiánya miatt utasították el; Higgins azt mondta, hogy „lényegében „Sound of the Underground 2″-t akartak.” A számot úgy jellemezték, mint „Madonna, Michael Jackson és a Prodigy teljes körű ütközését”, és „ijesztően éles és pimasz.” A Guardian szerint a dal megkérdőjelezi az embert: „Mi lett volna, ha a Prodigy nem utasította volna vissza a lehetőséget, hogy Madonnával írjon?” A „Real Life„, az album tizedik száma „váratlanul Martina Topley-Bird Tricky-számokat idéz”.

A „Here We Go„-t eredetileg szintén a Moonbaby vette fel. Lene Nystrøm Rasted Aqua énekesnő, aki a Girls Aloud „No Good Advice” című dalának társszerzője volt, szintén felvette a dal egy változatát a 2003-as Play With Me című albumára. A „Here We Go” a Totally Spies! című televíziós rajzfilmsorozat főcímdalának is alapjául szolgált. A számot „viszonylag mocskos ’60-as évekbeli rompádiaként” jellemezték. A „Thank Me Daddy„, melynek társszerzője Kimberley Walsh, egy „pimasz diszkó rompádi”. Az „I Say a Prayer for You„, egy bónusz szám, melyet Nicola Roberts írt és énekel teljes egészében, szintén kapott összehasonlításokat a Spice Girls balladáihoz. Az album utolsó száma a „100 Different Ways„, melyet Nadine Coyle írt és énekel szólóban.

Kiadás

A What Will the Neighbours Say? 2004. november 29-én jelent meg az Egyesült Királyságban. Az album nemzetközi változatai nem tartalmazzák az „I Say a Prayer for You” és a „100 Different Ways” című bónusz számokat. A What Will the Neighbours Say? és más Girls Aloud kiadványok 2007. június 26-án jelentek meg az amerikai iTunes Store-ban.

2024-ben a 20. évfordulója alkalmából március 8-án megjelent egy bővített kiadása is! Ez tartalmazott három kiadatlan dalt, köztük a ‘Wicked Game‘ feldolgozást is.

Kislemezek

Az album első kislemeze technikailag a „Jump” feldolgozásuk volt, bár a dal eredetileg a Sound of the Underground újrakiadásán jelent meg, és a „Love Actually” filmzenéjéhez vették fel. A „Jump”-hoz készült klip úgy készült, mintha a Love Actually című filmmel lenne összefonódva. A dal a második helyen debütált a brit kislemezlistán. A „The Show” volt az első exkluzív kislemez a What Will the Neighbours Say?-ről. A dalt a kritikusok elismeréssel fogadták, és a második helyen tetőzött. A The Times megjegyezte, hogy

„Brian Higgins Xenomania slágergyára ezzel az izgalmasan elrugaszkodott slágerrel a poptörténelem legnagyobb dalcsapataihoz hasonlóan jónak bizonyult.”

A „The Show” klipje egy „Curls Allowed” nevű szalonban játszódik. A „The Show” 2006 júniusában jelent meg Ausztráliában, a Chemistry ausztrál változatának második kislemezeként. A „Love Machine” a második kislemez volt a What Will the Neighbours Say?-ről. A kritikusok szerint a dal

„annyira más, mint bármi más, ami jelenleg a slágerlistákon van… ismét bebizonyították, hogy még mindig ők az egyik legizgalmasabb zenekar a popzenében.”

A klip egy fiktív szórakozóhelyen, az Eskimo Clubban játszódik. Két egymást követő héten keresztül a második helyen állt a brit kislemezlistán. 2006 és 2009 között a dal szerepelt a Homebase televíziós reklámjaiban. Az „I’ll Stand by You” szolgált az album harmadik kislemezeként, amely a Children in Need számára jelent meg. A számot mindössze tíz nappal a 2004. november 15-i megjelenés előtt jelentették be kislemezként,ez lett a Girls Aloud második number one-ja a UK Singles Charton.Az album utolsó kislemeze a „Wake Me Up” volt. 2005-ben a „Wake Me Up” elnyerte a Popjustice £20 Music Prize díját, amit évente az év legjobb brit pop kislemezének ítélnek oda. A Girls Aloud már korábban, 2003-ban elnyerte a díjat a „No Good Advice” című dalért. A „Wake Me Up” klipjét a Harvey & Carolyn rendezte, és a Girls Aloud „motoros csajokat” alakított benne. Ez lett az első kislemezük, ami nem került be a top háromba, amikor a negyedik helyen végzett. A „Graffiti My Soul” lett volna a hatodik kislemez az albumról, de törölték, mert a csapat a harmadik albumuk munkálataiba akart kezdeni.

Kritikák

A What Will the Neighbours Say? pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól. A Stylus Magazine kijelentette:

„Ma nincs a világon olyan pop, mint a Girls Aloud.”

A The Guardian „nagyszerű albumként üdvözölte: vicces, okos, azonnali, gazdagon ötletes.”A Girls Aloudot dicsérték, mert egyszerűen túljutott a debütáláson.” A What Will the Neighbours Say? című albumot úgy emlegették, mint „nem kevesebbet, mint az év popalbumát”. „Az RTÉ.ie „majdnem tökéletes popalbumnak” nevezte, dicsérte az „élénk és magával ragadó dallamokat”, és kijelentette, hogy „nagyjából semmi nem tetszik” rajta.”Az Entertainment.ie munkatársa, Andrew Lynch kritikája szerint:

„A Girls Aloudnak tényleg nem kellett volna eljutnia a második albumig. […] Csak egy probléma van – a lányoknak van egy olyan képessége, hogy teljesen fertőző popdalokkal álljanak elő”.

A What Will the Neighbours Say? enyhe kritikát kapott, mert „túlsúlyos”, a kislemezekből áll az első öt dal, ami az AllMusic szerint „az album második felét meglehetősen kevés gyilkos számot hagyott maga után.” A BBC Music egyetértett ezzel, mondván, hogy az album „a különböző popstílusokat és témákat felölelő, jól produkált dallamok meglehetősen kiszámítható keverékébe rendeződik.”A kritikus azonban azt mondta: „a tévés pop ultra-szeszélyes világában a Girls Aloudnak igazi maradandósága van. ” A Yahoo! Music cinikusabban közölte, annak ellenére, hogy 7/10-et adott az albumnak, hogy „ez az album nem annyira egy befektetési darab, mint inkább egy olcsó izgalom, amit ki lehet élvezni és el lehet koptatni a következő karácsonyra.”A Girls Aloud „I’ll Stand by You” (eredetileg a Pretenders) és „Jump” (eredetileg a Pointer Sisters) feldolgozásait is kritizálták.”A MusicOMH szerint „akkor akadnak el, amikor a lányok eltávolodnak a szokásos dalszerző csapatuktól. […] A két feldolgozás azonban itt az egyetlen félrelépés.”

Kereskedelmi teljesítmény

A What Will the Neighbours Say? lett az együttes második top tízes albuma a brit albumlistán, ahol több mint 300.000 eladással platina minősítést kapott. A brit albumlistán a hatodik helyen debütált, majd két további hetet töltött a top tízben, és összesen 17 egymást követő hetet töltött a listán. Írországban a tizenkettedik helyen debütált, és nyolc hétig a top húszban maradt. Az album 2004 végén megjelent egyes európai területeken, azonban a promóció hiánya miatt nem váltott ki nagy érdeklődést, kivéve Görögországot, ahol a top tízbe került.

Dallista

1. The Show
2. Love Machine
3. I’ll Stand By You
4. Jump
5. Wake Me Up
6. Deadlines & Diets
7. Big Brother
8. Hear Me Out
9. Graffiti In My Soul
10. Real Life
11. Here We Go
12. Thank Me Daddy
13. I Say A Prayer For You (Nicola Roberts szóló)
14. 100 Different Ways (Nadine Coyle szóló)

2024-es újra-kiadás

Fotó CD-s verzió dallista

A oldal

1. The Show
2. Love Machine
3. I’ll Stand By You
4. Jump
5. Wake Me Up
6. Deadline & Diets
7. Big Brother

B oldal

1. Hear Me Out
2. Graffiti My Soul
3. Real Life
4. Here We Go
5. Thank Me Daddy
6. I Say A Prayer For You
7. 100 Different Ways

3 CD-s változat dallista

1 CD

1. The Show
2. Love Machine
3. I’ll Stand By You
4. Jump
5. Wake Me Up
6. Deadlines & Diets
7. Big Brother
8. Hear Me Out
9. Graffitti My Soul
10. Real Life
11. Here We Go
12. Thank Me Daddy
13. I Say A Prayer For You
14. 100 Different Ways

2 CD

1. Wicked Game
2. Disco Bunny
3. Baby When You Go
4. I’ll Stand By You (Electronic Mix)
5. Wake Me Up (Alternative Version)
6. Hanging On The Telephone
7. Androgynous Girls
8. Loving Is Easy
9. History
10. I’m Every Woman (from ‘Discomania’)
11. Love Machine (Demo Version)
12. Deadlines & Diets (Version 2)
13. Love Machine (CD:UK Edit)
14. The Show (Popworld Edit)
15. I’ll Stand By You (TV Edit)
16. Wake Me Up (‘Off The Record’ Edit)

3 CD

1. Love Machine (Tony Lamezma’s Club Mix Radio Edit)
2. Wake Me Up (Tony Lamezma’s “Love Affair” Radio Edit)
3. The Show (Flip & Fill Remix)
4. I’ll Stand By You (Tony Lamezma’s Club Romp Radio Edit)
5. Love Machine (Gravitas Disco Mix Radio Edit)
6. Wake Me Up (Flip & Fill Remix)
7. The Show (Bang Bang Klub Vocal Mix)
8. I’ll Stand By You (Gravitas Vocal Dub Mix Edit)
9. The Show (Tony Lamezma’s Club Mix)
10. Wake Me Up (Gravitas Club Mix)
11. Love Machine (Tony Lamezma’s Full-Length Club Mix)
12. The Show (Bang Bang Klub Alternative Mix)
13. Wake Me Up (Tony Lamezma’s “Love Affair”)
14. I’ll Stand By You (Tony Lamezma’s Club Romp)
15. The Show (Gravitas Club Mix)
16. Love Machine (Gravitas Disco Mix)

Vinyl változat dallista

A oldal

1. The Show
2. Love Machine
3. I’ll Stand By You
4. Jump
5. Wake Me Up
6. Deadline & Diets
7. Big Brother

B oldal

1. Hear Me Out
2. Graffiti My Soul
3. Real Life
4. Here We Go
5. Thank Me Daddy
6. I Say A Prayer For You
7. 100 Different Ways